Gemmológiai szójegyzék
színes barokk gyöngyök, amelyeket egy ehető, egyteknőjű puhatestű hoz létre; ennek fül alakú héját a sokszínű gyöngyház bélése miatt becsülik nagyra. Amerikai, új-zélandi és japán vizekben fordulnak elő. Ritkán gömbölydedek, általában lapítottak, valamint fül vagy fog alakúak
felvesz (pl. egy anyagot), vagy elnyel, illetve energiát nyer sugárzó energiából (pl. fényből)
sötét függőleges vonalakból, sávokból vagy területekből (széles abszorpció) álló mintázat, amely akkor látható, ha a drágakőn áthaladó vagy arról visszaverődő fényt spektrális összetevőire bontják, és olyan műszerrel vizsgálják, mint a spektroszkóp.
lásd: fény
a holdkő jellegzetes kékesfehér vagy tejszerű fénye (schiller-jelenség)
amikor az átmenetifém-elem csupán kisebb szennyeződésként van jelen a drágakő anyagban, az anyag allokromatikus (allo=más; chroma=szín)
általános kifejezés a folyóvíz által szállított és patak-, folyó-, ártéri vagy tómederben lerakódott kőzettörmelék-lelőhelyekre (alluviális lerakódásokra).
lásd: amorf (nem kristályos)
lásd kettősen törő
Arkhimédész törvénye kimondja, hogy minden folyadékba merülő testre akkora felhajtóerő hat, mint az általa kiszorított folyadék súlya. (A relatív sűrűség hidrosztatikai méréssel történő meghatározása ezen az elven alapul)
mesterségesen előállított kristályok, amelyeknek nincs természetes megfelelőjük (pl. a gyémántutánzatok: stroncium-titanát és YAG)
egy anyag megjelenésének javítása hevítéssel, festéssel, bevonatolással, impregnálással, besugárzással vagy lézeres fúrással
olyan drágakő, amely két vagy több, egymáshoz ragasztott vagy összeolvasztott részből áll, és így alkot egyetlen követ
az aszterizmus egy általában négy- vagy hatsugaras fényvisszaverődési jelenség, amelyet a cabochon csiszolású kőben a rondiszta síkjával párhuzamosan tájolt, irányított szálak vagy szálas üregek formájában megjelenő zárványok okoznak
erős, csillámló fényvisszaverődés a kőbe zárt másik ásvány lemezkéiről vagy pikkelyeiről (pl. ahogy az aventurin üvegben, az aventurin kvarcban, valamint az aventurin földpátban (napkőben) látható)
a szimmetriaelemek egyike; a szimmetriatengely egy képzeletbeli egyenes a kristály középpontján keresztül, amely körül a kristály úgy forgatható el, hogy egy teljes körülfordulás során 2, 3, 4 vagy 6 alkalommal ugyanazt a képet mutassa (azaz egy hasonló lap egynél többször foglal el hasonló pozíciót egy teljes körülfordulás alatt)
olyan természetes vagy tenyésztett, hólyag- vagy cisztás gyöngyökre alkalmazott megnevezés,
amelyek szabálytalan alakúak
a bazalt, a leggyakoribb kiömlési magmás kőzet, egy sötét színű, finomszemcsés kőzet, amely lényegében sötét földpátból és piroxénből (olivinnel vagy anélkül) áll. Számos változata létezik, amelyeket a szövet, a szerkezet és az ásványos összetétel eltérései alapján osztályoznak
az ortorombos, monoklin és triklin rendszerekben három különböző hosszúságú kristálytengely található. A legtöbb irányban kettőstörés lép fel, de két olyan optikai tengely (az egyszeres fénytörés irányai) van, amelyek tájolása minden egyes drágakőfaj esetében eltérő. az ezekhez a rendszerekhez tartozó ásványokat kéttengelyűnek nevezzük. (Az ortorombos rendszerben az optikai tengelyek egyenlő szögben hajlanak a 'c' (függőleges főtengely) tengelyhez, míg a monoklin és triklin rendszerekben nincs közvetlen kapcsolat a kristálytengelyekkel.)
(más néven kettőstörés / DR) a kettőstörés egy anizotróp drágakő kettős fénytörésének mértéke, amelyet a törésmutatók maximális eltérésénél mért különbségeként fejeznek ki
mag nélküli tenyésztett gyöngyök (Japánban gyakran ovális vagy barokk alakúak), amelyeket a japán Biwa-tó partjai körül tenyésztenek. A gyöngyöket nagyméretű édesvízi kagylókban növesztik úgy, hogy apró köpenydarabkákat ültetnek be a kagyló testébe
általános kifejezés a drágakő felszínét érintő hibákra. A felszíni hibákat általában emberi behatás okozza, akár a drágakő csiszolása, akár ékszerekben való viselése során. A karcolások, gödröcskék és kopások a leggyakoribb felszíni hibák
olyan gyöngyök, amelyeket csak az egyik oldalukon borít gyöngyházréteg, amely a puhatestű héjával érintkező eredeti irritáló anyag fölé nőtt. Amikor az ilyen gyöngyöket kinyerik, a héjjal érintkező területen nincs gyöngyházréteg. Ennek megfelelően ezt a csupasz oldalt általában lecsiszolják, és a foglalattal elrejtik
a briliancia a drágakőből a szembe visszajutó, belsőleg visszavert fény teljes mennyisége. Más megfogalmazásban kifejezhető a drágakő fényességeként (tüzeként) is, amelyet a kő hátsó fazettáiról a szembe visszavert fény mennyisége határoz meg
a ridegség egy drágakő olyan gyengeségét jelenti, amely a keménysége ellenére hajlamossá teszi a törésre és sérülésre (pl. hőkezelt cirkon)
lásd macskaszemhatás
a szimmetriaelemek egyike; szimmetriaközéppont akkor van jelen, ha a tökéletes kristály minden lapja átlósan szemben helyezkedik el egy hasonló lappal a kristály túloldalán (azaz minden lapnak van egy hozzá hasonló, szemközti és párhuzamos párja)
irányított, párhuzamos, szálas zárványokról vagy (macskaszem) üregekről visszaverődő fényhatás. Az egyetlen fénysáv a zárványok irányára merőlegesen jelenik meg, és legjobban egyetlen felső fényforrás alatt látható a kabosonra (en cabochon) csiszolt köveknél
a szűrők kombinációjából álló műszer úgy van megépítve, hogy csak a spektrum két keskeny szakaszát engedi láthatóvá válni: a mélyvöröset (690 nm közelében) és a sárgászöldet (570 nm közelében). Hasznos a króm vagy a kobalt jelenlétének jelzésére bizonyos drágakövekben, a (króm) festék kimutatására a kövekben, valamint egyes drágakő anyagok gyakori utánzataiktól való elkülönítésére. Emlékeztető: Csak figyelmeztető jelként használható. A bizonyítás egyéb vizsgálatoktól függ
(színezőanyag). A molekula azon része, amely a vegyület színéért felelős. Az idiokromatikus kövekben a kémiai összetétel alapvető alkotóelemeként, az allokromatikus kövekben pedig véletlenszerű szennyeződésként van jelen
egy drágakő bármilyen belső hibától vagy szabálytalanságtól (zárványoktól) való viszonylagos mentességének leírására használt kifejezés. A meghatározás a kő tisztasági fokozatának megállapításakor a felszíni hibákra is kiterjeszthető
a kristályok felszínén vagy a kövek belső szerkezetében látható, nagyjából párhuzamos színsávok (amelyek a rendelkezésre álló vegyi anyagok, folyadékok, hőmérséklet, nyomás és egyéb tényezők eltérései által okozott növekedési fázisokra utalnak)
azon összetevők vizuális érzékelése, amelyekre a fehér fény felbontható (vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya), valamint a lila színérzet, amely nem található meg a napspektrumban. A színt a színárnyalat, a telítettség és a tónus írja le. A drágakő testszíne a megvilágító fénytől függ, valamint a látható fény bizonyos hullámhosszainak elnyelődéséből adódik. A színt okozhatja diszperzió, fényinterferencia és fluoreszcencia is
a színzónázottság a kristály növekedése során alakul ki a szennyeződések egyenetlen koncentrációja miatt. A színváltozások (sávok vagy zónák) általában a meglévő kristálylapokat követik
A fény szelektív elnyelése az átmenetifémek (króm, kobalt, réz, vanádium, mangán, vas, nikkel, titán) jelenléte miatt az idiokromatikus és allokromatikus kövekben
a tömött (kompakt) jelentése hasonló a vaskoséhoz (masszív), és különösen akkor alkalmazzák, amikor a kristályok nem mutatják szerkezeti részecskék jelét (pl. finomszemcsés jadeit)
lásd összetett drágakő
rózsaszín gyöngyök: az óriáskagylóból (egy Florida partjainál, a Kaliforniai-öbölben és Mexikóban honos egyhéjú puhatestűből) nyert gyöngyök. Ezek a gyöngyök általában rózsaszínűek (rózsaszínes-narancssárgák vagy fehérek), és a gyöngyházréteg hiánya jellemzi őket
lásd: törés
a már meglévő kőzetek ásványi összetevőinek átkristályosodása a kontaktzónában vagy annak közelében, a magma jelenléte miatt
a kristályos ikresedés olyan típusa, amelynél az egyedek egy közös sík (az ikersík) mentén érintkeznek. Az ilyen kristály két része olyan kapcsolatban áll egymással, hogy ha az egyik részt egy tengely (az ikertengely) körül 180°-kal (fél fordulattal) elforgatjuk, a két fél az egyedi kristály alakját adja ki. Az érintkezési iker két formában létezik: egyszeres érintkezési iker – ahol a kristály 2 fele fordított sorrendben helyezkedik el, így ha az egyik felet az illeszkedési sík körül 180°-kal elforgatjuk, a normál kristály formáját kapjuk; ismétlődő, poliszintetikus vagy lemezes ikrek – a kristályos ikresedés olyan típusa, amely gyakran nagyon vékony lemezekből álló érintkezési ikrek sorozatát foglalja magában. Ezek közvetlen szomszédaikkal ellentétes irányultságban helyezkednek el (ahogyan pl. a korundban és a földpátban található). Lásd még az átnövéses ikreket
az a beesési szög, amelynél az optikailag sűrűbb közegből a ritkább közegbe haladó fénysugár a beesési merőlegeshez képest 90°-ban törik meg (azaz súrolja a két érintkező közeg határfelületét). Megjegyzés: e beesési szög bármilyen további növelése azt eredményezné, hogy a megtört sugár visszafordul az eredeti közegbe, ahol a fényvisszaverődés törvényeinek engedelmeskedne (azaz teljes belső visszaverődés jönne létre.)
(kripto=rejtett). Olyan anyag leírására használt kifejezés, amely hatalmas számú, gyakran szubmikroszkopikus méretű apró kristályból áll, összefüggő tömeget alkotva. A szubmikroszkopikus kristályhalmaz szabad szemmel amorfnak tűnhet
a kristály egy kémiailag homogén szilárd anyag, rendezett belső atomszerkezettel és szimmetrikusan elrendezett sík (lapos) lapok által határolt külső alakkal
a kristályforma mindazon lapokból áll, amelyek hasonló helyzetben vannak a kristálytani tengelyekhez képest (pl. piramis, prizma, véglap, dóm)
azokat a kristályalakokat (a formát és a felületi jellemzőket együttvéve), amelyekben az ásványok általában előfordulnak, a kristálytermetüknek nevezzük
a kristályzárványok viszonylag szögletes sarkaikról és viszonylag egyenes éleikről ismerhetők fel. A zárványok visszaoldódása miatt egyenetlen élekkel és enyhén lekerekített formákkal is lehet találkozni. (A kristályzárványok sötétlátóteres megvilágítás mellett általában domborúként emelkednek ki a gazdakristály hátteréből. Keresztezett polárszűrőkkel ellenőrizhetők.)
a kristályszimmetria az atomszerkezet kiegyensúlyozott mintázatára utal. A hasonló kristálylapok (élek, csúcsok) pontos reprodukciója (ismétlődő megjelenése), amely az anyag rendezett belső elrendeződését jelzi.
a kristályos anyag definíció szerint olyan ásványi szilárd test, amelynek ionjai, atomjai vagy molekulái szabályos rendben helyezkednek el. A gyakorlatban a kifejezést gyakran olyan anyagok leírására használják, amelyek rendelkeznek szabályos szerkezettel és irányfüggő tulajdonságokkal, de nem feltétlenül a külső geometriai formával
ezek határozatlan hosszúságú képzeletbeli vonalak, amelyek az
ideális kristályon haladnak át bizonyos meghatározott irányokban, a kristály szimmetriájához viszonyítva. A kristály középpontjában metszik egymást egy origónak nevezett pontban. (Ezek referenciavonalak, amelyekből lemérhetők a különböző lapok relatív távolságai és dőlésszögei.)
a tenyésztett gyöngyök olyan gyöngyszerű képződmények, amelyeket részben vagy egészben
a gyöngyképző puhatestűek belsejébe történő emberi beavatkozás idéz elő. Ez egyaránt vonatkozik a maggal vagy mag nélkül tenyésztett gyöngyökre
olyan gyöngy, amely a gyöngyöt termelő puhatestű testén belül alakult ki, és gömbölyded alakú
faszerű vagy mohaszerű repedéskitöltés (ahol különböző anyagú – jellemzően vas-oxid – zárványok tölthetnek ki egy törést.)
megfosztani az üveges fénytől és az áttetszőségtől. (A meta jádénak nevezett üvegtermék esetében – ez a kezdetleges kristályosodás kialakulásával történik)
a dikroszkóp egy olyan műszer, amely lehetővé teszi a drágakő ásványok pleokroos hatásainak megfigyelését, egyszerre két színt vagy színárnyalatot mutatva
a fényelhajlás (diffrakció) a fényinterferencia egy speciális formája, amelynek során a fehér fény az alkotó színeire bomlik (feloszlik), amikor egy kis nyíláson halad át, vagy amikor a fényhullámok eltérő fénytörésű anyagok határán haladnak el (pl. a nemesopálban látható színjáték)
a diszperzió a fehér fény szétválása (felbontása) spektrálszínekre fénytörés (a fény irányváltoztatása) útján, amikor a fény két egymással szöget bezáró felületen halad át. A drágaköveknél gyakran 'tűznek' nevezik
anizotróp – irányfüggő optikai tulajdonságokat mutató ásványok (pl. a tetragonális, hexagonális, trigonális, rombos, monoklin és triklin kristályrendszerbe tartozó kövek)
a sugárzó energia hullámhosszainak teljes tartományára használt kifejezés, a leghosszabb rádióhullámoktól a rendkívül rövid kozmikus hullámhosszakig
a szimmetriaelemek a hét kristályrendszer osztályozásának alapjául szolgálnak. Segítségükkel elkülöníthetjük és leírhatjuk a különböző kristályformákat. Ide tartozik a szimmetriasík, a szimmetriatengely és a szimmetriaközéppont (a definíciókat lásd az egyes címszavak alatt)
az eluviális lelőhelyek olyan kőzettörmelékből (kavicsból) állnak, amely az anyakőzetből erodálódott (mállott ki), és in situ (helyben) maradt anélkül, hogy folyók szállították volna
kibocsátani vagy kisugározni (pl. fényt)
a kvarc molekulaszerkezete, amely a kvarc bal- és jobbmenetes spirális növekedését, valamint cirkuláris polarizációját eredményezi. (Megjegyzés: A kristály külső formáján gyakran látható apró melléklapok elhelyezkedése segít azonosítani a kristály bal- vagy jobbmenetes voltát)
lásd mesterséges kezelés
utólagos (epigenetikus) zárványok. Azok, amelyek a gazdakristály kialakulása után keletkeztek. Ide tartoznak a különféle repedések és a szételegyedés (exszolúció) révén kialakult ásványzárványok (pl. rutilselyem a korundban); nem beszélve az olaj/Opticon stb. maradványokról a töréstöltött drágakövekben.
lásd szételegyedett
az ásványok szétválása (elegy-szétválás). Egyes ásványpárok magas hőmérsékleten szilárd oldatot képeznek, alacsonyabb hőmérsékleten pedig instabillá válnak. Amikor ezek lassan lehűlnek, az egyik ásvány kiszorulhat, ahogy a befogadó szerkezet lehűl és összehúzódik, szó szerint üres terekbe préselve a szennyeződéseket, ahol azok kikristályosodnak (pl. rutiltűk (selyem) a korundban)
a kioltás a szembe visszatérő fény hiánya. Emiatt a kő sötétnek és ragyogástól mentesnek tűnik
a fazettált drágaköveknek van egy koronája (a rundiszt feletti felső rész), egy táblája (a korona középső fazettája), egy rundisztja (a kő legnagyobb kerületű vagy külső határvonalú része), valamint egy pavilonja (a rundiszt alatti alsó rész). Minden egyéb fazetta mérete, gyakorisága vagy akár megléte is változhat az alkalmazott csiszolási stílustól függően. Például a hagyományos lépcsős csiszolású (smaragd csiszolású) köveknél a kolletet (a pavilon alján található kis fazettát) egy gerincvonal (a pavilon aljának közepén végighúzódó hosszú vonal) váltja fel
lásd: elválás
apró üregekből álló sík, amely általában egymással összeköttetésben álló (többnyire folyadékkal telt) csatornák sokasága, finom, pálcikaszerű szakaszok formájában jelenik meg.
olyan anyagok megnevezése, amelyekben az alkotó kristályok tű alakúak (pl. azbeszt, nefrit jáde)
ezeket gyógyulási tollakként is ismerhetik, és folyadékkal teli csatornák, valamint cseppek egymással összefüggő, ujjlenyomatra emlékeztető hálózatából állnak. Általában annak az eredményei, hogy ásványi oldatok fokozatosan beszivárognak egy már kialakult kristályban lévő, korábban keletkezett repedésbe, és begyógyítják a hasadékot. A másik helyzet, amikor ilyen jellegzetességek előfordulhatnak, a hőkezelés során van. Az ujjlenyomatok gyakoriak a kezelt rubinokban
a kidolgozás a drágakő fazettálásának minőségére utal, amelyet az egyes fazetták fényessége, szabályossága és sík felülete alapján ítélnek meg
a fluoreszcencia a látható fény kibocsátása olyan drágakövek által, amelyeket rövidebb hullámhosszú (nagyobb energiájú) látható vagy láthatatlan sugárzásnak tettek ki
a törés egy szabálytalan lepattanás vagy repedés a kőben
bármilyen fajta drágakő, amelyet díszítési célra csiszoltak és políroztak (a gyöngy figyelemre méltó kivétel ez utóbbi követelmény alól). A drágakő definíció szerint olyan kő, amely szépséggel, tartóssággal és ritkasággal bír
az üveg kifejezést olyan anyagokra alkalmazzák, amelyek ásványi anyagok megolvasztásával és gyors lehűtésével jönnek létre, ami amorf anyag kialakulását eredményezi. Az üveg lehet mesterséges (ember által készített, néha pasztának is nevezik), vagy ritkábban természetes, pl. obszidián (vulkáni üveg), tektitek (amelyeket meteorbecsapódásból származó kifröccsenési termékeknek tartanak)
a gránit egy világos színű, durva szemcsés mélységi magmás kőzet, amely főként kvarcból, földpátból és csillámból áll
világosabb és sötétebb sávok egyenes vonalakban, olyan szögekben, amelyek követik az ásvány szerkezeti mintázatát
az a jellegzetes alak, amelyben egy ásvány a leggyakrabban előfordul. A termet nemcsak az ásvány által általában felvett külső formát foglalja magában, hanem a jellemző felületi sajátosságokat is
lásd: törés
feszültségi repedés(ek) által körülvett kristályzárvány. Ezek úgy is kinézhetnek, mint egy pillangó, amelynek két szárnya a bezárt kristályból (amely általában cirkon) indul ki
a keménység az ásvány azon képessége, amellyel ellenáll a karcolásnak (kopásnak). Lásd még: Mohs-skála
begyógyult repedések (repedések vagy hasadások), amelyeknél folyadék hatolt be a törésbe, és a kristály újra összenőtt. A folyadék egyes részei gyakran csapdába esnek az üregekben és csatornákban, tollszerű vagy ujjlenyomat-szerű mintázatokat okozva (néha vasfoltokkal színezve)
a színárnyalat magának a színnek a megnevezésére utal: a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya tiszta spektrális érzetére és ezek variációira. A színárnyalat a bíbor (a vörös és az ibolya közötti) színérzetre is vonatkozik, amely nem található meg a nap spektrumában
olyan kőzetek, amelyek általában a magmás megszilárdulás utolsó szakaszaiban rakódnak le, vízgazdag és egyéb illékony anyagokban bővelkedő magmából. Az ásványokban gazdag oldatok hidrotermális telérei átszűrődnek az üledékes kőzetek résein és hasadékain, és kristályokkal bélelt üregeket hoznak létre a kőzetben
amikor az átmenetifém-elem alapvető alkotóeleme a drágakő anyagnak, akkor a drágakő anyag idiokromatikus (idio=saját, chroma=szín)
kis méretű üvegedény megfelelő folyadékok tárolására. Az immerziós cella használatának alapelve, hogy minél közelebb áll a folyadék törésmutatója a kőéhez, annál könnyebben lehet belátni a kő belsejébe. Szinte bármilyen színtelen folyadék, még a víz is csökkenti a felületi fényvisszaverődést, és jóval könnyebbé teszi a zárványok megfigyelését
azt az anyagot, amelyet azon a helyen találnak meg, ahol eredetileg kialakult vagy lerakódott, in situ (szó szerint: eredeti helyén lévő) előfordulásúnak nevezik
általános kifejezés a drágakő belsejében található bármely hibára vagy szabálytalanságra. A zárványok három különböző típusra oszthatók: szilárd – mind kristályos (pl. cirkon a zafírban), mind nem kristályos (pl. természetes üveg a peridotban) lehetséges. Üregek – ezek kialakulhatnak a gazda-drágakő növekedése során (elsődleges zárványok), vagy később (másodlagos zárványok). Mindkét típust kitöltheti folyadék, gáz és/vagy szilárd anyag bármilyen kombinációja. A két vagy több fázist tartalmazókat többfázisúnak nevezik. Növekedési jelenségek – a színzónázottság és az ikresedés egyaránt a növekedési jelenségek példái
az infravörös azt jelenti, hogy vörös alatti, és ez a sugárzási tartomány olyan hullámhosszakkal kezdődik, amelyek hosszabbak a vörös fény 700nm-es értékénél. Az infravörös sugárzást általában hőként ismerjük, mivel melegségérzetet kelt, amikor a bőrünket éri
ahol két, azonos pályán haladó, de fázisban eltolódott fénysugár kölcsönösen interferál egymással, ami vagy a fény teljes kioltását, vagy egy vagy több szín túlsúlyát okozza
ezek olyan optikai hatások, amelyek akkor láthatók, amikor a kettőstörő ásványokat párhuzamos lapokon keresztül, konvergens polarizált fénysugárban vizsgálják. Hasznos információkkal szolgálnak a kő optikai jellegét illetően
a kristályos ikresedés olyan típusa, amelynél két egyed úgy nőtt össze, hogy úgy tűnik, mintha áthatoltak volna egymáson (gyakran kereszt- vagy csillagköveket eredményezve)
az irizálás vagy színjáték azt a színt vagy színsorozatot írja le, amely interferencia vagy diffrakció révén jön létre, amikor a fény visszaverődik akár vékony rétegekről, akár a nemesopál egyedi szerkezetéről
egy kémiai elem helyettesítése egy másik, azonos vegyértékű elemmel a kémiai összetételben. Ez a sorozat tagjainak fizikai tulajdonságaiban széles körű eltéréseket eredményez. Vegyérték: hasonló kémiai természetű és ionsugarú
lásd: egyszeresen fénytörő
természetes úton keletkező, mag nélküli édesvízi gyöngyök, amelyek a puhatestűben akkor képződnek, amikor a mag nélküli tenyésztett gyöngyök betakarítása után visszaengedik a vízbe. Ezek nem tévesztendők össze a tengeri maggyöngyökkel, amelyek általában jóval kisebbek. Az édesvízi `keshi' gyöngyöket csak azért nevezik így, mert szintén nem mesterséges magból nőnek. Néha `mag nélküli' gyöngyöknek is hívják őket, hogy megkülönböztessék a nem magozottaktól. Lásd még: Biwa-gyöngyök
a japánok a maggyöngyöket `keshi'-nek (máknak) nevezik. Az asszociáció itt a mákszemek apró mérete és a nagyon kicsi, természetes módon kialakult gyöngyök között van
erősen konvergens lencsével felszerelt polariszkóp, amely megkönnyíti az interferenciaképek megfigyelését
poliszintetikus ikresedés okozza. Megjelenhetnek redőnyként vagy átlátszó damilként is. Úgy is tűnhet, mintha szöget zárnának be egymással (pl. a korundban, ahol az irányok találkoznak)
talajanyag (kőzettörmelékből és növényzetből áll), amely elsősorban lebomlott bazaltból származik (egy finomszemcsés, vasban és magnéziumban gazdag sötét vulkáni kőzet, amely a trópusi éghajlaton nagyon ki van téve a kémiai mállás hatásainak)
általános kifejezés arra, amikor egy anyag valamilyen formában többletenergiát vesz fel, és látható „hideg” fényt bocsát ki. Az öt fő lumineszcenciás jelenség a következő: kemilumineszcencia (kémiai változás eredménye), tribolumineszcencia (súrlódás által kiváltott), termolumineszcencia (hő által kiváltott), fotolumineszcencia (nagyobb energiájú / rövidebb hullámhosszú látható vagy láthatatlan sugárzás által kiváltott) és katódlumineszcencia (vákuumkamrában elektronsugárral történő gerjesztés eredménye)
a fény a kő felszínéről visszaverődő fény mennyisége és minősége. A drágakő fényének leírására a következő kifejezéseket használják: fémes: átlátszatlan fémes ásványok által mutatott erős fény. gyémántfényű (adamantin): magas felületi fényvisszaverő képesség. üvegfényű: a drágakövek többségére jellemző üvegszerű fény. gyantafényű: a gyantákra jellemző fény (puha, alacsony törésmutatóval). viaszfényű: szinte matt felület (néha zsírfényűnek is nevezik). zsírfényű: enyhén olajos megjelenés, amelyet a mikroszkopikusan érdes felület által szettszóródó fény eredményez. gyöngyházfényű: a gyöngy/gyöngyház fénye. selyemfényű: a selyemre jellemző szálas fény
összetett tenyésztett blisztergyöngyök, amelyekből az eredeti magot eltávolították és egy kisebb, beragasztott gyöngyszemmel helyettesítették, az alapjához pedig egy kupola alakú gyöngyházdarabot ragasztottak, hogy elfedjék a gyöngyháztól mentes területet
olvadt (folyékony) kőzet
a nyújtható (kalapálható) azt jelenti, hogy kalapáccsal történő ütlegeléssel vagy hengerek nyomásával nyújtható, illetve alakítható
a mesterséges termék definíció szerint olyan anyag, amelyet laboratóriumban szintetizáltak (a szintetizálás elemek összerakását vagy egyesítését jelenti egy összetett egésszé). A végeredmény lehet szintetikus drágakő (azaz olyan, amelynek van természetes megfelelője) vagy mesterséges drágakő (azaz olyan, amelynek nincs természetes megfelelője)
olyan anyag leírására használt kifejezés, amely rendelkezik a kristály határozott belső szerkezetével, de nem mutatja annak külső geometriai formáját. Állhat egyetlen (pl. rózsakvarc) vagy több kristályegységből (pl. jadeit)
lásd: fény
olyan anyagra használt kifejezés, amely kristályos állapotból részben amorf állapotba bomlott le; gyakori a radioaktív anyagokat tartalmazó ásványokban (pl. mélycirkon)
a metamorf (szó szerint: átalakult) kőzetek már meglévő kőzetekből képződnek, elsősorban nyomás, hő és/vagy új kémiai anyagok bejutásának hatására
egy metrikus karát = egy gramm ötöde (0,20 g) vagy 200 milligramm (mg). A metrikus karát az összes drágakő és tenyésztett gyöngy tömegének mértékegysége. A tömeget két tizedesjegyig adják meg, és a tizedeseket a köznyelvben gyakran 'pontoknak' nevezik, azaz 1 metrikus karát = 100 pont
lencsék kombinációjából álló optikai műszer, amely egy tárgy nagyított képét hozza létre. A nagyítás néhány fontosabb alkalmazási területe: zárványok vizsgálata (természetes kontra mesterséges; a keletkezés/kristálynövekedés módja); felületi vizsgálat (a csiszolás minősége (szimmetria), polírozás (a fazetták állapota, égetési nyomok)); összetett kövek kimutatása; mesterséges kezelések azonosítása; sérülékenység kimutatása (pl. törés és/vagy hasadás jelenléte); kettőződés kimutatása (egyszeres törés kontra kettőstörés, valamint jelezheti a kettőstörés mértékét is)
az ásvány egy természetben előforduló szervetlen anyag, amelynek kémiai összetétele és fizikai tulajdonságai szűk határok között állandóak. Szerkezete általában kristályos
a monokromatikus fény csupán egyetlen hullámhosszú fény. A refraktométeres mérésekhez használt szabványos sárga monokromatikus fényt nátriumgőzlámpából állítják elő. Ez valójában két egymáshoz nagyon közel álló emissziós vonalból áll, amelyek középértéke 589,3 nm
zárványok, amelyek folyadékot és gázt és/vagy kristályokat tartalmazhatnak
egyes puhatestűek köpenye által termelt váladék, amely mind a gyöngy, mind a puhatestű héjának belsejében lévő gyöngyházfelület irizáló rétegeit alkotja. A gyöngyház (nacre) kristályos kalcium-karbonátból és egy konchiolin nevű szerves anyagból áll
az elektromágneses spektrum (sugárzó energia) rövidebb hullámhosszainak mértékegysége. 1 nanométer = 1 milliméter milliomod része (1/1 000 000 nm), pl. a látható fény 700 nm (vörös) és 400 nm (ibolya) közé esik
olyan csiszolási stílusra használt kifejezés, amelyet a maximális súlymegtartás érdekében választanak. Ezek a nagy pavilonnal rendelkező, mély csiszolású kövek gyakran
újracsiszolást igényelnek a jobb arányok elérése érdekében
a drágakőben található kristályalakú üregek. Ezek az üregek akkor keletkeztek, amikor bizonyos területek gyorsabban növekedtek, mint mások, így egy üreget hoztak létre és zártak körbe, vagy amikor az eredeti kristályzárvány kioldódott (a negatív kristályok sötétlátóteres megvilágításban gyakran világosabbnak tűnnek a befogadó kőnél)
egy negatív zárvány lehet gázzal vagy folyadékkal töltött, vagy tartalmazhat egy apró szilárd zárványt (lásd még: negatív kristály)
ha a refraktométeren vizsgált kő törésmutatója meghaladja a műszer mérési tartományát, nem lesz látható árnyékhatár (kivéve a kontaktfolyadékét)
az ásványokat és egyéb anyagokat nemkristályosnak vagy amorfnak (szó szerint: alaktalannak) nevezzük, ha nem rendelkeznek rendezett belső atomszerkezettel és geometriailag szabályos külső megjelenéssel (pl. az olyan ásványi anyagok, mint az opál és az üveg, valamint a szerves anyagok)
a nem fehér (azaz színes) fényt az árnyalata (azaz a domináns hullámhossz színe), a telítettsége (a domináns szín mélysége vagy erőssége) és a tónusa (világostól a sötétig terjedő tónus) alapján írják le
az optikában minden szöget a beesési merőlegestől mérnek, amely egy képzeletbeli, a felületre merőlegesen (90 fokban) húzott vonal abban a pontban, ahol a fénysugár eléri a felületet, és nem magától a felülettől
egy egyébként kettősen törő kristályon belüli egyszeres fénytörési irányt optikai tengelynek nevezünk
lásd: optikai jelleg
egy rövid pálcára erősített üveggömb, amely gyűjtőlencseként működik, segítve az anizotróp anyagokban az optikai tengely mentén látható interferenciaképek felbontását
az ásvány optikai természete: az ásványokat egytengelyű, kéttengelyű és izotróp csoportokra osztják (optikai jelleg). Az egytengelyű és kéttengelyű ásványokat tovább osztják optikailag pozitív és optikailag negatív ásványokra (optikai előjel)
lásd: optikai jelleg
az optikai sűrűség egy összetett tulajdonság, amely a fény lelassulásában mutatkozik meg. (lásd még: fénytörés)
a szerves termékek olyan anyagok, amelyeket élő szervezetek tevékenysége hoz létre
a drágakő gyöngy és a gyöngyház irizáló felületi fénye. A fény vékony rétegeken (a gyöngyházréteg vékony lemezein) fellépő interferenciája és a lemezek finom szélein történő elhajlása (diffrakciója) okozza
ennek a kifejezésnek a használata a Perzsa-öböl sósvízi puhatestűiben található természetes gyöngyök leírására korlátozódik. Az általánosabb kereskedelmi szokás azonban az, hogy minden sósvízi természetes gyöngyöt keletinek (orientálisnak) sorolnak be
az elválás olyan törés, amely egy gyengeségi sík mentén következik be, nem pedig a kristálylapokkal vagy lehetséges
kristálylapokkal párhuzamos síkok mentén, mint a hasadás esetében (álhasadásnak is nevezik)
a gyöngy-grain a gyöngyök tömegmérésének szabványos mértékegysége: 1 grain = 0,25 karát (1 ct = 4 grain)
a gyöngyök olyan természetes képződmények, amelyek véletlenszerűen, bármiféle emberi közreműködés nélkül választódnak ki a puhatestűek belsejében. Egy szerves anyagból (konchiolin nevű szkleroproteinből) és kalcium-karbonátból (általában aragonit formájában) állnak, amelyek koncentrikus rétegekben helyezkednek el, és a legkülső rétegeik többnyire gyöngyházfényűek
lásd: fény
durva szemcséjű magmás kőzet, amely gyakran tartalmaz ritka ásványokat, köztük nagyméretű drágakő-kristályokat (pl. berill, krizoberill, földpát, kvarc, spessartin gránát)
a foszforeszcencia lényegében késleltetett fluoreszcencia (azaz utófénylés). Ez a látható fény folyamatos kibocsátása azután, hogy a gerjesztő sugárzás forrása megszűnt
a fotolumineszcencia a fluoreszcencia és a foszforeszcencia gyűjtőfogalma. Ez az a jelenség, amelyet bizonyos anyagok mutatnak, amikor rövid hullámhosszú sugárzásnak (pl. a spektrum látható (kék), ultraibolya és röntgen tartományába eső elektromágneses sugárzásnak) kitéve látható fényt bocsátanak ki
zárványként előforduló apró részecskék. Amikor nagy számban vannak jelen, felhőként írhatók le, és ronthatják a kő átlátszóságát
a torlatos lelőhelyek nagy relatív sűrűségű (és tartósságú) értékes ásványok felszíni felhalmozódásából állnak, amelyek az anyakőzet mállásával keletkeztek, és a legtöbb esetben ezt követően folyóvíz vagy hullámzás révén szállítódtak tovább
a szimmetriaelemek egyike; a szimmetriasík egy képzeletbeli sík, amely egy testet két részre oszt úgy, hogy mindkét rész a másik rész tükörképe legyen (azaz mindkét rész a másik pontos fordított megfelelője)
gyűjtőfogalom számos mesterségesen előállított szerves anyagra (általában gyanta alapú polimerre), amelyek hő és/vagy nyomás hatására sajtolhatók vagy formázhatók
a színjáték kifejezés azt a színsorozatot írja le, amely akkor látható, amikor a fény vékony rétegekről vagy a nemesopál egyedülálló, rácsszerű szerkezetéről verődik vissza. Ezt a diffrakció (a fehér fény alkotó színeire bontása, miközben a fény egy kis nyíláson halad át) hozza létre, amely a fényinterferencia egy speciális formája
a pleokroizmus (szó szerint: sokszínűség) az az általános kifejezés, amellyel azokat az iránytól függő különböző színeket írják le, amelyek bizonyos színes kövekben láthatók, amelyek belső kristályszerkezetük miatt felbontják a fényt (azaz kettősen törők). Magában foglalja a dikroizmust (kétszínűség) és a trikroizmust (háromszínűség)
a polariszkóp két, síkban polarizált fény előállítására szolgáló egységből álló műszer, amelyek között egy forgatható tárgyasztal helyezkedik el. Az eszköz kizárólag azt vizsgálja, hogy az anyag egyszeresen vagy kettősen fénytörő-e
egyszeresen fénytörő — az anyag egy teljes, 360°-os elforgatás során végig sötét marad. Ha az anyagban belső feszültség van, anomális (hamis) kettőstörést (A.D.R) mutathat, általában hullámos sávok vagy szabálytalan foltok formájában. Kettősen fénytörő — az egyetlen kristályból csiszolt köveknek négy világos és négy sötét állása van. A kristályhalmazok vagy az erősen zárványos kettőstörő anyagok a 360°-os elforgatás során végig világosnak tűnhetnek. Interferenciakép — kettőstörő (D.R) anyag esetén, ha a feltételek megfelelőek és interferenciakép figyelhető meg, az is meghatározható, hogy a kő egytengelyű vagy kéttengelyű-e. (optikai jelleg — az interferenciakép megtalálása után, a kifejezetten erre a célra szolgáló
segédlemezek segítségével meghatározható, hogy a kő pozitív vagy negatív-e)
azokat az ásványokat, amelyek kis kristályok halmazai, polikristályosnak nevezzük. Ezek a kis kristályok nagyítással, néha pedig szabad szemmel is megkülönböztethetők (pl. szinte minden jadeit)
lásd lemezes ikrek
színjáték nélküli, tejszerű anyag, amely egyenlőtlen méretű szilícium-dioxid gömbökből áll, így a fény elhajlás helyett szétszóródik
előzetesen meglévő (protogenetikus) zárványok: azok, amelyek már a gazdakristály növekedésének kezdete előtt jelen voltak, és „készen” épültek be abba (pl. szilárd részecskék és apró kristályok. Általában szabálytalanul szóródnak szét, és ritkán kapcsolódnak a gazdakristály szerkezetéhez
a pszeudomorfóza (álalak) olyan ásvány, amely hő és/vagy nyomás, illetve kémiai folyamat hatására egy másik ásvány (vagy szerves anyag) formáját (alakját) veszi fel, pl. tigrisszem (a krokidolit nevű azbesztásvány kvarccal való helyettesítődése); faachát (a fa kvarccal való helyettesítődése)
a fényvisszaverődés (reflexió) az a jelenség, amikor egy felület (legyen az belső vagy külső) visszaveri a rá eső fény egy részét. Lásd még: Snellius–Descartes-törvény
a fénytörés (refrakció) a fény terjedési irányának megváltozása, amikor az egyik közegből egy eltérő optikai sűrűségű másik közegbe lép át (kivéve, ha a két közeg közös határfelületét 90°-os szögben éri el). Amikor a fény ritkább közegből sűrűbb közegbe lép (pl. levegőből egy kőbe), a beesési merőleges felé törik meg; fordított esetben, amikor sűrűbb közegből ritkább közegbe lép, a beesési merőlegestől távolodva törik meg. Az optikai sűrűség összetett tulajdonság, amely a fény lelassulásában mutatkozik meg. Lásd még: Snellius–Descartes-törvény
az R.I egy egyszerű arányszám, amely összehasonlítja a fény levegőben mért sebességét a fény adott közegben mért sebességével. A törésmutató méréséhez használt etalon a levegő (szigorúan véve a vákuum); így a levegő R.I értékét 1,00-nak tekintjük
a már meglévő kőzetek ásványi összetevőinek átkristályosodása megnövekedett hőmérsékleten (700°–2000°C) és nyomás alatt
Lásd: relatív sűrűség (S.G)
a maradék hullámhosszak azok az anyag által el nem nyelt hullámhosszak, amelyek összeadódva adják egy tárgy általunk érzékelt színét
Lásd: fény
a kőzet olyan ásványi szemcsékből áll, amelyek kémiai folyamatok révén nőttek össze vagy cementálódtak, illetve hő vagy nyomás hatására kötődtek össze
az átlátszó, fazettált kövek brilliancia-villanásaiban látható szín minőségére vagy intenzitására utal
Lásd: csillogás
szikrázás; rövid, fényes felvillanások kibocsátása
a vághatóság az anyag azon képességére utal, hogy késsel sima vágási felülettel lefejthető
azok, amelyek olyan anyagok (üledékek) felhalmozódásával jöttek létre, amelyek a földfelszínen már meglévő kőzetek fizikai és kémiai lebomlásából származnak
nagyon apró gyöngyök (kevesebb mint 1/4 grain / kb. 2 mm), amelyek természetes úton képződnek a puhatestű lágy szöveteiben homokszemek, szabadon lebegő peték, paraziták vagy egyéb idegen testek behatolása következtében. A maggyöngyök általában szabálytalanok és laposak, de amikor ritka kerek példányokat találnak, azokat különválasztják, hogy ékszerek készítéséhez használják fel. Lásd még: Keshi gyöngyök
a szelektív fényelnyelés bizonyos hullámhosszak elnyomása vagy elnyelése az anyagokon áthaladó vagy a felületükről visszaverődő fényből. Az anyag színét a szembe jutó fennmaradó (maradék) hullámhosszak adják
a belső fényjelenség (sheen) egy csillogó vagy diffúz (szórt) fényvisszaverődési hatás, amelyet a kőben lévő zárványokról vagy szerkezeti elemekről visszaverődő fény okoz. A kifejezés magában foglalja a macskaszemhatást (chatoyancy), a csillaghatást (aszterizmust), az adulareszcenciát, az avantureszcenciát, az opaleszcenciát és az irizálást (a labradorizálást, valamint az opál színjátékát)
finom, párhuzamos tűk (gyakran rutil) sorozata
izotrópnak is nevezik. Olyan ásványok, amelyek minden irányban azonos optikai tulajdonságokat mutatnak (pl. szabályos kristályrendszerű kövek és amorf anyagok)
amikor egy fénysugár az egyik közegből a másikba lép át, határozott arány áll fenn a beesési szög szinusza és a törési szög szinusza között. A beeső sugár, a megtört sugár és a beesési merőleges (a beesési pontban) mind ugyanabban a síkban helyezkednek el. Az optikai kapcsolatban lévő bármely két közeg beesési és törési szöge közötti állandó arányt Snell törésmutatónak (R.I) nevezte el
óriási tenyésztett gyöngyök, amelyeket 12 vagy akár 16 mm átmérőjű, ezüstajkú gyöngykagylókban tenyésztenek. Ezek a nagy fehér gyöngyök azért kapták a déli-tengeri elnevezést, mert eredetileg a japánok állították elő őket Mikronéziában és Indonéziában. Ma ezeket a gyöngyöket gyakrabban állítják elő Ausztráliában és Burmában, míg Indonézia, a Fülöp-szigetek, Pápua Új-Guinea és Thaiföld kevésbé jelentős forrásnak számítanak. A mai napig nem sikerült az ezüstajkú gyöngykagylók mesterséges ivadékgyűjtése, ami azt jelenti, hogy az anyakagylók kínálata korlátozott, és az árak ennek megfelelően magasak
egy anyag fajsúlya (S.G) vagy relatív sűrűsége az adott anyag súlyának, valamint a 4°C-os (a víz maximális sűrűségénél mért) és normál légköri nyomáson lévő, vele azonos térfogatú tiszta víz súlyának az aránya. A fajsúly (S.G) összefügg az anyag kémiai összetételével és az atomok közötti kötésekkel (gyakorlatilag nemcsak a különböző alkotóelemek atomsúlya befolyásolja, hanem az is, hogy az atomok milyen módon kapcsolódnak egymáshoz)
egy olyan műszer, amely prizma vagy optikai rács segítségével a fénysugarat az alkotó hullámhosszaira, azaz a színspektrumra bontja. A spektroszkóp lehetővé teszi annak megfigyelését, hogy a fehér fény mely meghatározott szakaszait (vonalait vagy sávjait) vagy területeit (széles elnyelési zónáit) nyeli el egy drágakő, mégpedig úgy, hogy szétbontja a vizsgált kő által áteresztett vagy visszavert fennmaradó hullámhosszakat (nem minden kő mutat spektrumot, és nem minden látható spektrum bír diagnosztikai értékkel, de az elnyelési sávok utalhatnak a színezőanyagra vagy bizonyos elemek jelenlétére)
lásd: törés
a szimmetria a drágakő formájának szabályosságára vagy egyensúlyára utal, mind szemből, mind profilból nézve
egyidejű zárványok, amelyek a gazdakristállyal egy időben jelen lévő anyagokból állnak (pl. szilárd ásványok; üregekben és begyógyult repedésekben lévő folyadékok; zónás sávok; folyadékzárványok; növekedési nyomok, például színzónásság és ikerképződés). Gyakran rendezett összenövés figyelhető meg a szingenetikus zárványok és a gazdakristály között, így a kettő között kristálytani törvények által szabályozott szerkezeti kapcsolat állhat fenn
a szintetikus termék kémiai összetétele, atomszerkezete és fizikai tulajdonságai megegyeznek a természetes megfelelőjével (pl. szintetikus smaragd, szintetikus korund stb.)
a szívósság egy drágakő töréssel vagy repedéssel szembeni ellenálló képessége. Összefügg az ásvány azon képességével, hogy elnyelje az ütéseket a belső szerkezet megbomlása nélkül. Az ezzel kapcsolatban előforduló kifejezések közé tartozik a rideg, vágható, nyújtható, hajlékony és rugalmas
visszavert fényben vizsgálva ezek a vékony rétegek irizáló megjelenésűek, ami jellemző a vízen lévő vékony olajrétegre vagy a szappanbuborék sokszínű felületére
folyadékkal telt üreg, amely egy buborékot és egy kristályt tartalmaz
a tónus az érzékelt relatív világosságra vagy sötétségre utal (legyen szó egy színárnyalatról vagy a fehértől a feketéig terjedő skáláról)
teljes belső visszaverődés akkor lép fel, amikor a sűrűbb közegből ritkább közegbe a határszögnél nagyobb szögben belépő fénysugár visszaverődik a sűrűbb közegbe, ahol a visszaverődés törvényeinek engedelmeskedik
lásd: szívósság
bizonyos fémes elemek megnevezése, amelyek atomszerkezetükből adódóan az idiokromatikus és allokromatikus kövekben a fény szelektív elnyelését idézik elő. Ezek a króm, a kobalt, a réz, a vanádium, a mangán, a vas, a nikkel és a titán
átengedni (pl. fényt) az egyik közegből a másikba; kibocsátani (pl. egy jelet) vagy továbbítani (pl. egyik személytől a másikig)
az a szabadság, amellyel a fény áthalad vagy átjut a kövön. Az átlátszóság különböző fokozatait a következőképpen adják meg: átlátszó (TP) – az átlátszó tárgy a ráeső fény kis részét visszaveri és elnyeli, de a nagy részét átengedi. A kövön keresztül nézett tárgy tisztának és kivehetőnek tűnik. Félátlátszó (S-TP) – jelentős mennyiségű fény jut át a kövön, de a kő túloldalán lévő tárgynak csak a körvonalai nem különböztethetők meg. Félig áttetsző (S-TL) – csak nagyon kis mennyiségű fény tud áthaladni a drágakő vékony szélein. Átlátszatlan (0) – az átlátszatlan tárgyra eső összes fény vagy visszaverődik, vagy elnyelődik. A vékony széleken sem jut át fény az anyagon.
hőhullámszerű vagy örvénylő hatás – színes foszlányok és örvények
az ikerkristály olyan kristály, amely ugyanazon kristály két feléből, vagy ugyanazon fajba tartozó két vagy több kristályból áll, amelyek közvetlen kristálytani kapcsolatban állnak egymással, és szimmetrikus módon nőttek össze (lásd az érintkezési ikreket és az átnövéses ikreket)
folyadékkal telt üreg, amely egy buborékot vagy egy kristályt tartalmaz
az ultraibolya jelentése ibolyántúli. Ez a sugárzási tartomány az ibolyaszínű fény 400 nm-es hullámhosszánál rövidebb hullámhosszakkal kezdődik
a hexagonális, trigonális és tetragonális kristályrendszerekben egy optikai tengely (az egyszeres fénytörés iránya) van: az ezekbe a rendszerekbe tartozó ásványokat egytengelyűnek nevezzük (az egytengelyű kövekben az optikai tengely párhuzamos a fő függőleges 'c' tengellyel)
a kristályszerkezet elemi cellája: a kristály legkisebb olyan részét, amely még rendelkezik a kristály jellegzetes tulajdonságaival, elemi cellának nevezzük. Az a mód, ahogyan a természet az elemi cellákat egymásra építi, meghatározza a kristály külső megjelenését
lásd tollzárvány
a látható fény a sugárzó energia egy formája, amely a látás érzetét kelti. Minden olyan elektromágneses sugárzás, amelynek hullámhossza megközelítőleg 400 nm és 700 nm közé esik, az emberi szem számára fényként látható
lásd: fény
a hullámhossz az adott hullám két egymást követő hullámhegye közötti távolságként van meghatározva
lásd: fény
a fehér fény (kevert fény) a látható spektrumot alkotó valamennyi szín vagy hullámhossz (vörös, narancs, sárga, zöld, kék és ibolya) megközelítőleg egyenlő arányú keverékéből áll. A fény színe a hullámhossztól függően változik. A vörös hullámok rendelkeznek a leghosszabb hullámhosszal (700+nm), és ez a spektrumon végighaladva fokozatosan csökken az ibolya hullámhosszakig, amelyek a legrövidebbek (400nm – a vörös sugarak hosszának körülbelül 1/4-e)
fényszivárgás által okozott, alacsony színintenzitású átlátszó terület, amely lehetővé teszi, hogy a kő mögötti háttér láthatóvá váljon (átlátszási hatás)
lásd udvaros zárvány
lásd színsávok